1
Zádor
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...A csomagtartó még évekig elbír, igaz, alig hízom valamit. Az iskola első osztályába is alig akartak felvenni; úgy értem el a felvételi határt jelentő tizenhét kilót, hogy méreckedés előtt megitattak velem egy liter vizet. Akkortájt kezdtek Hangyamacskának hívni. A csomagtartón ülve nyalogattam a hátad, mire te megkérdezted, hogy valami macska utazik-e ott hátul. Erre persze nyervogtam. Névadásban mindig erős voltál.
A gát tetejéről Ludmilla meglódul rendesen, csak úgy falja a métereket. Te ilyenkor pihensz, és elereszted a pedált. Terpeszben száguldunk lefelé, a menetszél fújja a hajunkat. Nevetünk. A gyorsuló biciklin a tikkasztó forróságot egy csapásra felváltja az ártéri erdő semmihez sem hasonlító kesernyés illata. Érezni a nyárfát, a fenyőt, a marhajáró felé terelt állatok szagát. A mezők illatát.
A nagy folyót.
Hűvös van. Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány. Gurulunk a bekötőútig. A mély homokban állunk meg. Onnan már tolod a biciklit, leszállok én is. Ez már a célegyenes. Balról a fenyves, jobbról a nyárfaliget, amit a nagyapám ültettetett. Élesek az árnyak. A bekötőút végén a Duna; kék sáv a forróságban a fehér homok fölött. A túloldalon a part menti füzek zöldje. A löszfal sárgája. A paksi téglagyár vöröse.”
2
ALFA ÉS ÓMEGA
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...Menet közben a kalimpáló lábainkat figyelem. A magamét, ahogy lóbálom. A tiédet, ahogy tekersz: lent csak lábujjhegyen éred el a pedált. A faluban azt mondják, egyszálbélű vagy. Én meg akkora, mint egy hangya. Előbbit nem értettem. Utóbbit megszoktam.
Én atlétának látlak. A gát tövében felágaskodsz a nyeregben, és teljes súllyal adod a nyomatékot. Nincs váltó, ide erő kell. Lassulunk, de nem kell leszállnom. Erős vagy. A gumiabroncs megmintázza a forró aszfaltot. Énekelünk: Jobb kettesbe’ véled, csak így szép az élet, nélküled bánat borul rám.”
3
Iskolák között
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...– Vajon mire gondolhatott ott, az Auróra cirkálón az a matróz, aki elsütötte az ágyút, amely jelt adott a Téli Palota ostromára? – Hosszabb hatásszünet. – Mire gondolhatott? – fokozta a feszültséget Hajnal elvtárs.
A választ nem adhatta meg, mert a filigrán tanítónő falhoz tolta a tanári asztalt, fellépett előbb a székre, onnan az asztallapra, lábujjhegyen pipiskedve elkapta a hangszóró dugalját, és erőteljes mozdulattal kirántotta a falból. Hullott némi vakolat is. Hajnal elvtárs megszakadt a vonalban.
A tanítónő leugrott az asztalról, ruganyosan, mint a macska, a dobogóra huppant, és miközben leporolta a tenyerét, megválaszolta a városi pártvezető kérdését:
– A matróz ott, az Auróra cirkálón valami ilyesmire gondolhatott.”
4
Aranymosók
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...Délutánra megvolt minden, ami kellett, és újra kint voltunk a nagy zátonyon; a folyóba hasalva szűrtük, szitáltuk a homokot estig. Meg is lett az eredménye: egy gyűszűnyi arany és ezüst vegyes nemesfém. Másnapra maradt a szétválasztás, külön az arany, külön az ezüst, de szükség volt némi szakirodalomra is a nemesfémek olvadáspontját illetően. Ezúttal is Öcsi bácsi elektroműszerészi szakkönyvtára volt segítségünkre. Hogy az arany olvasztásához szükséges ezer Celsius feletti hőmérsékletet hogyan állítjuk elő a Salgó gáztűzhely vaslapján, az merőben kétséges volt. Öcsi bácsi látva az ügybuzgalmunkat arra bíztatott minket, hogy csak hevítsük bátran az anyagot, és meglátjuk, meglesz az eredménye!”
5
Duna menti nagydoktori
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„... Julis néni, a plébános anyja, a majd’ kilencven éves parasztasszony csaknem egyszerre érkezett a paplakba a színes tévével. Az öregasszony nemhogy színes tévét, de semmilyent sem látott addig; ő tényleg úgy nézte, mintha az valami varázsdoboz lenne. A beüzemelést és a csatornakeresést nem bízták másra, mint Öcsi bácsira.
A nagy csodánál én is jelen voltam, én toltam át a bácsikát a plébániára. A hangolás nem volt hosszadalmas, tekintettel arra, hogy az egyetlen magyar csatornát kellet behozni. Julis nénit leültették a fotelba; bejött a kép, a tévében éppen a Rákóczi hadnagya ment, a kurucok ropták a táncot a tűz körül, kivont szablyával énekelték:
Kenyerem, pecsenyém, borom van nékem,
széna is, abrak is jut lovamnak bőven,
vitézség, barátság egész esztendőben,
igazság, vígasság ne távozzék tőlem...
Julis néni, mint aki szellemet lát, nézte egy darabig a kuructáncot, aztán kidülledt szemmel elkezdett sípolni: Geeeeergőőőő! Ezek mind hozzánk jönnek vendégségbe?”
6
Horgászleckék Öcsi bácsival
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...Hogy a rozgonyi gyerekek hogyan kerültek a képbe a baráti Csehszlovákiából, az teljes homály. Legalább a Duna folyt volna valahol a közelükben, de még csak az sem. Csak a Tarca. Igaz, végül is mifelénk minden folyó a Dunába siet, és így van ezzel a kis Tarca is; beletorkollik a Hernádba, a Hernád a Sajóba, a Sajó a Tiszába, az meg a folyók királynőjébe. Die Donau. Még véletlenül sem der, mint a Rajna, az Elba vagy a Majna.
Hogy miért éppen nőnemű, arról egyszer kiselőadást tartott egy aszott, kacsafejű kajakos, aki saját bevallása szerint a Dunát hosszában többször végighajózta, mint széltében. Az öreg vagy két napig csak kuglizott; azt mondta, a Duna a németben azért nőnemű, mert szeszélyes, mint a nők. Amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. Közben úgy nézett rám, mint aki a bölcsek kövét mutatja fel: fürkésző tekintettel, mereven, kissé meghajolva. Nem is pislogott. Érted?
Hogy érthettem volna? A felnőtt életem még messze volt.”
7
Házilegendáink
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...A gát Duna felőli oldalán hűvöset lehel ránk az ártéri erdő. A rév kiköt, kompos több mint az autó, mindenki ismer mindenkit. Felgyalogolunk a rámpára. Kóbor is jönne, megáll féloldalasan, ahogy régen a földúton; engem néz, tőlem várja a biztatást. Rossz, hogy most nem mondhatom neki, hogy gyere Kóbikám, gyere!, csak annyit: Menj vissza a Mamuskához a faluba! De nem megy. A komp indul. A kutyám áll, és ahogy csorgunk lefelé a folyón, jön ő is, követ minket végig a parton. A komp kiköt, ő is megáll a Kisbéka romjainál. Látom, hogy felszegi a fejét, integetek. Mire felérünk a hatosra a bontott csirkével, dióval, réti virággal, már nincs ott. Nem látom többet.
A löszfal tövében húzódó hatos út már árnyékba bukott; a túloldalon még fényben fürdik a part. Gyalogolunk az út mentén, néha stoppolunk, hátha. Lemegy a nap, elhalkulnak a cinkék. A paksi szilvafákra kéket alszik már az ég.”
8
Lonka és a Mikulás No.1
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
– Jó reggelt tanító néni – mondták a Gangel gyerekek, és előhúzták a zsebükből a még langyos krumplit. Lonka is kapott a Gangelektől egy darabot, de ő nem bírta ki az iskoláig; a vészesen hűlő krumplit már út közben megette néhány falásra. Mire az iskolába értek, megint hideg volt a keze az egykor szebb napokat látott, térdig érő kabátjának a zsebében. Irénke megismerte a kabátot: egykor a legidősebb gyerek, Marika kapta, aztán végighordta a család összes gyereke. Már akkor kopott volt, mára meg folt hátán folt. De még kabát és meleg. Lonka pedig szép: vállig érő, kékesen csillogó haján megkapaszkodtak a pilinkázó hópihék.
„...Irénke karon fogta Lonkát, úgy húzta be maga után az iskola kapuján. – No gyertek, lesz tea is hamarosan! – és beterelte a gyerekeket az olajszagú, faforgáccsal felszórt tanterembe.
– Aztán a Mikulás segédeit láttátok-e útközben? Mert én, ahogy jöttem hazulról, láttam valamit közeledni a terheli út felől. Nagy fergeteg volt, hatalmas hófelhő, amit fehér lovak húztak talpas szánon, minden ló hátán egy-egy krampusz, a fejükön csillagos usánka, úgy suhantak el Kalocsa irányába.”
9
Lonka és a Mikulás No.2
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...A Gangel gyerekek jöttek, pontosan, ahogy szoktak. Lonka is velük volt, messziről megismerte. Amint meglátta az ősz tanítónőt a hóesésben, futni kezdett, már messziről kiabált: tanító níni, tanító níni! Megállt Irénke előtt, zihálta a párafelhőt, alig kapott levegőt az izgalomtól:
– Csoda történt, tanító níni, csoda! A Gidírben is járt a Mikulás, ott volt, a vajda is látta! Lovas szánon érkezett, a szánon krampuszok röfögtek, vágtattak a szeméttelep felé!
– És ezt nézze, tanító níni, cipő! – mutat a lábfejére Lonka, forgatja, úgy mutatja. – Ebbe hozott a Mikulás, csillámos cukor, mogyoró, levíl is volt benne! A Gidírben is járt a Mikulás! – hadarta Lonka.”
10
Lottóötös
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...Azóta minden ugyanaz: a reggeli, a rejtvények, uzsonnára a parizeres szendvics pirosarannyal, de ebédre sem kell ötfélénél több. A szocialista menü klasszikusait jól főzi Laci bácsi. Tudott ő többet is ennél, de jött az agydaganat. Túlélte, bár a műtét kockázatos volt; sejteni lehetett, hogy már nem lesz soha a régi: erősen sérült a memória, a beszédkészség. Nehezen fejezte ki magát, néhány szónál nem is használt többet, amolyan gyerekes nyelvet tett magáénak: pisi volt a víz, a szörp, a kávé és minden folyadék. Minden kutya Morzsi. Minden férfi kandúr. Apám tanárként: a doktor. Igen, nem. Jön, megy, visz, hoz. Ide, oda, amoda. De leggyakrabban csak: Hüüüüülye! Cilike, dolgozz, dolgozz! Ééérteeed?
A szocialista menü toplistája megmaradt, azok a receptúrák nem sérültek, de a memóriabéli zavarok erősen kihatottak Laci bácsi főzőtudományára. Nem lett volna rossz a robbantott csirke, de a sütőben egyre többször maradt bent ez-az. Együtt sült a csirkével a parafa alátét, a kávékiöntő bakelitnyele, a mosogatószivacs. És nem lehetett szólni neki, mert megsértődött. Úgyhogy ették tovább a bakelitgőzben párolt robbantott csirkét.”
11
A partvisfenyő
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...Aztán az a kézi fúrómasina!
Öcsi bácsi befékezte a kerekesszéket, és felsőtesttel rádőlt a partvisnyélre rendesen, két kézzel szorítva azt a falhoz. Én pedig ott álltam Öcsi bácsi béna lábai között, neki háttal, a megfeszített hasfalamnak támasztott fúróval. Jobb kézzel tekertem, de közben figyelnem kellett arra is, hogy ne szaladjon le a fúrószál a fényesre simult nyélről, és ha már szalad, ne sérüljön a vakolat. Mert akkor jön a lebaszás. És hát a fordulatszám sem mindegy! Kézzel tekerni szaporán a hasfalnak szorított masinát alapban kihívás, és lanyhuló tempónál pedig a bácsika nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ez a tempó rejszolásra még jó lehet, de lyukat fúrni aligha.”
12
Szaltó
A „Ház a fenyők mögött” kézjegyzetei. © Tábori Csaba 2020.
„...Lajos néni óvatosan csúsztatta be a kazettát a Grundig nyílásába. A gép kattant, a panel felvillant, standby volt az üzemmód, és a lassan melegedő színes tévén megjelent a kép. Sokszorosan másolt kazetta volt, színhibás, szörnyű minőség.
Az asztaloknál ülők elhallgattak, tekintetüket a magasba emelték, mintha az üdvözítő érkezne a diszkógömb irányából. Öcsi bácsi rántott a kerekesszéken kilencven fokot. Dínó a lába alá húzott egy széket. Pumpa kibontott egy tigris Szofit, és a nagyfröccsöt a pirosból kérte.A Vattafülű söre Unicummal bélelve várakozott a pulton. A Miniszter levette a baktersapkát, és hátrasimította őszülő fürtjeit. Csak Doli aludt az asztalra borulva. Lajos néni nem is állhatta meg, hogy jártában-keltében meg ne paskolja a traktoros kombájnszéles vállait: Dolikám, ébredj, kezdődik a toszós-baszós!”
